Picture
Aššur-ah-idinna sam'ali (Zincirli) sztéléje
Egy királyfelirat állításának célja és a felirat lehetséges címzettjei közötti összefüggésen elmélkedik Barbara Nevling Porter egy 1995-ös tanulmányban (NEVLING PORTER, Barbara: Language, Audience and Impact in Imperial Assyria: Shlomo Izre'el - Rina Drory (eds.): Israel Oriental Studies XV. Language and Culture in the Near East. Leiden 1995 pp. 51-74).  Nyilvánvaló, hogy egy szöveg pontos értelmezéséhez nagyjából tisztában kell lennünk a szöveg címzettjeivel is; más és más célközönségnek és/vagy műfajban írt szövegek más és más stilisztikai, lexikai elemekkel gazdálkodnak, ahogyan tudjuk ezt jól manapság például az újságcikkek vagy tudományos igényű tanulmányok, esszék vagy költemények megkülönböztetése alapján. De honnan tudhatjuk ezt - mondjuk - egy aszír királyfeliratból?
    Nevling Porter Assur-ah-idinna sam'ali sztéléjét hozza fel egyik példának (ld. kép). A sztélét az asszír uralkodó a Kr.e. 671. évi egyiptomi hadjárat megörökítése céljából állíttatta, egy észak-szíriai, akkor már asszír uralom alatt álló városban, Sam'alban (ma: Zincirli), amit 1888-1902 között tárt fel egy német expedíció. (Az akkori leletek leírása itt. - A szöveg angol nyelvű fordítása itt, de magyarul is olvasható az Ókori keleti történeti chrestomathiában [III.G.14] ) A sztélé a város külső kapujában állt, feltűnő volt, elrendezését illetően szinte kínálta magát az olvasásra. A szöveg egyébként asszír nyelven íródott, és itt teszi fel a kérdést Nevling Porter: na de ki tudott elolvasni egy asszír nyelvű szöveget a nyilvánvalóan arámi nyelvű Sam'alban?
    A felirat "címzettjei" az egyébként nem túl nagy számú asszír helyőrség és helytartó lehetett - még akkor is, ha a katonaság és az adminisztráció nem kizárólag "bennszülött" asszírok közül rekrutálódott. Valószínűleg a felirat témájának is (az egyiptomi hadjárat) az ő lojalitásuk biztosítása az apropója. A felirat így inkább szólt a birodalmi adminisztráció önbecsülésének és hatalmi legitimációjának.
    A felirat ugyanakkor legalább annyira szól a helybeli elitnek is, amelyik valószínűleg nagy számban alkalmazott asszír írnokot fordítói és titkári teendőkre. A felirat az elit számára az asszír birodalmi jelenlétet jelentette. (Ugyanakkor persze a kormányzat is rá volt szorulva az elitre a hatékony kormányzás biztosításához.)
    A felirat ugyanakkor az írni-olvasni nem tudók számára is azt jelentette:
  • a felettébb ritka és drága "árúcikk", az írott szó asszír uralkodói monopólium,
  • jelenlétében demonstrálja az asszír király hatalmi potenciálját (a felirat készítésének elrendelésétől annak végrehajtásáig)

    Érdemes elgondolkodni ugyanakkor bizonyos mai párhuzamokon is: ki tölt időt emlékművek feliratainak részletes és pontos elolvasásával? Mégis mindenki tisztában van azok mondanivalójával, felállításuk céljával és apropójával. Olyan feliratokat is, mint például a sab'ali, nem szükséges mindig felolvasni - talán egyszer, az állítás után nyilvánosan felolvasták; utána azonban magával a létezésével üzen és tematizálja a város (és a városba érkezők) életét.