Egy az iráni Azerbajdzsán története szempontjából meghatározó sztélét találtak 1995 szeptemberében Movanában. A szöveget egy iráni tudós publikálta először egy ottani folyóiratban; a "nemzetközi" publikáció elkövetője Mirjo Salvini, és a szöveg a Studi Micenei ed Egeo-Anatolici c. folyóirat 2002/1. kötetében olvasható. A sztélé jelenleg Urumiyeh-i múzeumban van kiállítva, a Kelišin-sztélével együtt.
Movana 30 km-re NY található Urumiyeh-től, 20 km É Silvanehtől 30 km keletre a török határtól. A sztélét fektetve találták mintegy 1-2 km-re a falutól. Nagy valószínűséggel - a sztélé tönegétől és a felület károsodásaiból megállapíthatóan - eredetileg is valahol a közelben állhatott. 
A sztélé szövege tkp. a topzawai és a mergeh karvani sztélék duplikátumainak tekinthetők, sőt, sok esetben kiegészíti azokat.  Szerzője I. Rusa, urartui király.
A sztélé méretei: 2,73 m magas; 68 cm széles; 34 cm vastag.
összehasonlítva a már jól ismert topzawai és a mergeh karvani sztélékkel, a következőket lehet megállapítani:

• Mindhárom szöveg asszír változata azonos (ez nem mondható el az urartui változatokról!)
  
• Ennek következtében valószínűleg a három sztélé magassága azonos.
  
• A három sztélé (urartui és asszír nyelvű) szövegeinek keletkezési kontextusa a Musasir elleni katonai expedíció. Ennek a folyamatnak egy-egy aspektusát jelenítik meg a szövegek.
  
• A Movana-sztélé urartui szövegének születési ideje az a pillanat, amikor Urzana, Musasir királya "bezárja" a szentélyt, és elmenekül.
  
• A musasiri urartui fennhatóság visszaállítása után(!) születnek meg a sztélé(k!) asszír változata(i!)

Mindez persze csak M. Salvini, a szöveg "nemzetközi" kiadója szerint sem igazán több hipotézisnél, de egy blogbejegyzés esetén megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit elkalandozzunk; ebben a tekintetben pedig mindenképpen figyelemreméltó a szövegvariánsok különböző keletkezési periódusa és eseménykontextusa...

Összességéban a szöveg abba a politikai helyzetbe enged bepillantást, ami II. Šarru-kín 714-es hadjárata előtt van a térségben, és amit egyébként eddig is jól ismerünk az asszír kémjelentésekből és a topzawai feliratból:

1. Urartu veresége a kimmerektől
   
2. Asszíria erre mozgolódni kezd (informátor maga Urzana)
   
3. asszír nyomás Urzanán: "zárja be" a Haldi-szentélyt
   
4. Rusa válasza: katonai operáció Musasir ellen, a kultusz helyreállítása
   
5. Urzana visszautasítja az asszír adófizetést(?)
   
6. az asszír hadjárat része a musasiri Haldi-szentély kifosztása

A szöveg egyben újabb adalék a térség történeti földrajzához is: Rusa nem észak-déli irányban vonul be Musasirba, hanem először keletre vonul, Yüksekova felé, leereszkedik Movanába, majd a Movana-Zeiveh-völgyön keresztül leereszkedik a modern Usnaviyeh felé. Innen a Godar-folyó völgyében vonul Musasir felé a Kelišin-hágón keresztül.

(A képen egy urartui sztélé látható, nem az, amelyikről szó van... a szerző felvétele.)

Történt, hogy beszabadultam Pestre az MTA-könyvtárba és a keleti gyűjteménybe (ebben az akadémiai évben már másodszor... hurrá...), és Mirjo Salvininek egy 2007-es tanulmányába sikerült belekukkantanom, amiben egy még a 19. század végén talált, jelenleg Berlinben őrzött toprakkalei urartui agyagtáblával foglalkozik. (Toprakkale az urartui főváros, Tušpa mellett található, egy II. Rusa idejében, Kr.e. kb. 680 után épült erődítményről van szó.)
Az agyagtábla szövegét már többször is kiadták, szinte minden illetékes szövegkiadásban megtalálható (D'jakonov 1963, Zimansky 1985, stb.) Az érdekes most, hogy az első 6 sor tulajdonképpen egy évnév, azaz annak a felsorolása, hogy az adott évben mi is történt; Salvini mostani fordítása így hangzik: 

"Rusa, Argišti fia városának abban az évében, amikor Šagaputara, Išqugulu királya Mana országába, Aka'a helyére jött, (és) amikor Haldi engem a Qilbani-heggyel szembeni Rusahiniliben és a szentélyben a királyságba beiktatott."

(A konkrét filológiai elemzést most mellőzném, ld. Altorientalische Forschungen 2007, most magam is csak átfutottam idő hiányában, ill. lefénymásoltattam.)

De térjünk csak vissza a szöveghez; érdemes összehasonlítani a korábbi fordításokat, főleg D'Jakonovét és Zimanskyét:
 
"Az év, amikor Šaga, Iškugulu királyának idősebb fia Rusa, Argisti fiának városából Mana országába, Aka'a helyére ment, és Haldi királyt a Qilbani hegyén épült szentélyből Rusahinilibe küldte" - D'jakonov (oroszból fordítja Salvini, azt fordítom most én); lényegében ezt veszi át a többi "szovjet iskolás" kiadás is, tehát Melikišvili és Arutjunjan is.
        
"The year in which Saga-x-tarra the Išqugulian went from the city of Rusa, son of Argišti, to the Mannean land in the place of Aka'a; (and) when King Haldi settled for me in Rusahinili, (coming) from a sanctuary before the land of Qilbani" - Zimansky

A különbség, ahogy láthatjuk elég nagy; nem mindegy mindenesette, hogy ki hova megy, mikor és miért. Mindenesetre a leszűrhető következtetések a következők:

• Egyáltalán nem "uralkodói évnévről" van szó (szemben azzal, amit ezt a D'jakonov-Zimansky-változat sugall); az első esemény a "város évéről" beszél, legfeljebb a második esemény vonatkozik a királyra.
  
• "Rusa városa" (urartuiul Rusahinili) itt egyértelműen az iráni Bastam lehet, ami ezek szerint korábban épült, mint a másik két "heggyel szembeni" Rusahinili (Ayanis és Toprakkale). II. Rusa korában ui. öt erőd/város épül, ebből három "Rusahinili" névvel, és ebből kettőnek további földrajzi név szerepel a nevében: "Az Eiduru-heggyel szembeni Rusahinili" (Ayanis) és "A Qilbani-heggyel szembeni Rusahinili" (Toprakkale). Nyilvánvaló, hogy a "csak-Rusahinili" (Bastam) épülhetett a legkorábban, hiszen ekkor még nem kell megkülönböztetni a többi Rusahinilitől.
  
• Haldi (az urartui főisten) nem mászkál sehonnan sehova, ahogy egyébként azt megint a D'jakonov-Zimansky-változat sugallná, pláne nem valami Qilbani-hegyen levő szentélyből. 
• És ez már az én következtetésem: mit kezdjünk ezek szerint azzal az infóval, miszerint először felépül Bastam (Rusahinili), aztán Toprakkale (a Qilbani-heggyel szembeni Rusahinili), ahol királlyá iktatják II. Rusát. Bastam ezek szerint még a leendő király trónörökös-korában épül?

Nem mindegy tehát, hogy bizonyos szövegrészeket hogyan is értelmezünk; itt legalábbis nagyon látszik, hogy Urartu esetében még mindig histora est grammatica...

Kép: Egy urartui agyagtábla a wikimedia commnsról, nem az, amiről most szó volt. 

Ahogy arról korábban a Haldiblogon is szó volt, szerveződik az őszi konferenciánk "Falak és választóvonalak a történelemben" címmel. Meglehetős késéssel ugyan, de immáron elkészültem a saját absztraktommal is, amelyet az alábbi linken lehet elérni. Maga az előadás egyébként a ziyarettepei női nevekkel fog foglalkozni, nevezetesen arról ,hogy azon az agyagtáblán, amelyet itt találtak (ld. itt), és amely mintegy 144 női nevet tartalmaz, ki lehet-e mutatni valamiféle hurri, esetleg urartui utalást. Ez már csak azért is izgalmas lenne, mert az urartui teljes szövegkorpuszban mindössze öt olyan név van, amely nem uralkodói név...
Illetve nyilván az is megér majd egy kört, hogy módszertanilag lehet-e valamilyen következtetést levonni erre nézve.

(A képen Ziyarettepe kettős tellje. Forrás: http://www3.uakron.edu/ziyaret/overview.html)

A tegnapi témához kapcsolódva, most reggel "akadt kezembe" a Pasthorizons honlapján egy interjú a JNES-béli tanulmány szerzőjével, Dr. John McGinnis-szel. Érdemes elolvasni, mégiscsak a primer forrásról van szó. 
Az interjú alatt is be van ágyazva az alant is látható videóbejátszás, szintén egy interjúval. Továbbra sem értem ugyanakkor az állítólagos új nyelvvel kapcsolatos másodlagos média-felhajtást. (Sokatmondó a Pasthorizons interjújának a címe: "Whisper from a forgotten language". "Whisper", azaz - szerintem itt: - "szóbeszéd, suttogás".) Amit továbbra sem értek, hogy hogyan lehet pusztán egy mégoly terebélyes női neveket tartalmazó lista (mert arról van szó) alapján egy vadonatúj nyelvet kimutatni. Mintha egy kurzus résztvevőinek listájából kiindulva "azonosítanánk" mondjuk a magyar nyelvet...
Közben, köszönettel Simon Zsoltnak, az "Agyagpap" blog egyik szerzőjének, hozzáfértem a JNES ominózus tanulmányának pdf-jéhez. Amint lesz időm, átböngészem. De előre leszögezem, nem fogok semmiféle vadonat- meg mindenféle nyelveket kimutatni; nekem bőven elég az, hogy releváns lehet-e a lista névanyaga esetleges urartui személynevek kimutatásával kapcsolatban; az urartui epigráfiai anyag jellegzetessége ugyanis, hogy pusztán három olyan személynév maradt fennt, amelyeket "közrendű" polgárok viseltek: egy bizonyos Gilurani, Išpilini és Batu. Kíváncsi vagyok, hogy a lista hozzá tesz-e valamit ehhez. ha igen, az legalább olyan szenzáció szerintem, mintha tényleg mindenféle vadonat nyelveket találtunk volna.

Meglehetősen szenzációhajhász infó lengi körül mostanában tematikus webmédia világát, miszerint Ziyarettepében eddig ismeretlen ókori keleti nyelvet fedeztek volna fel. A hírről beszámol az Archaeologie Online is, no meg a Múlt-kor.hu. Nos, ahogy lenni szokott, a helyzet nem ennyire egyértelmű, azaz a hírt nyugodtan besorolhatjuk a "nem osztogatnak, hanem fosztogatnak" kategóriába. Az Agyagpap-blog részletesen kivesézi, hogy mi is a helyzet, tessék pontosan informálódni. Magam most csak a következők miatt ragadok gyorsan billentyűzetet:
1. Az "új nyelv" ötlete egy személynevekből álló lista megtalálásán alapszik, amelyen kétségtelenül több nem asszír név szerepel. (Ziyarettepe, azaz Tušhan akkoriban - Kr.e. VIII. sz. - asszír tartományi központ.)
2. A listán szereplő nem asszír nevek esetében szóba jöhet például a hurri vagy urartui.
3. Előrebocsátom, a listát és a tanulmányt én még nem láttam, de ha a listán tényleg szerepelnek urartui (vagy annak tartható) nevek, az már önmagában is jelentős dolog, hiszen a teljes urartui epigráfiai anyagból csupán egy bizonyos "Išpilinit" ismerünk, aki "Batu fia" volt, ez pedig eléggé kevés.
Magyarán: lehet, hogy a ziyarettepei névlista tényleg jelentős; csak persze nem azért, amiért most körbekürtölik,