A júniusi kánikulában több érdekes és hasznos ókor- és vallástudományi programban lehet részük az érdeklődőknek. Először is érdemes ellátogatni a Szépművészeti Múzeumba, és megnézni az évszak műtárgyát. Szombaton mindenképpen érdemes ellátogatni az Erasmus Kollégium "Vallás, hagyomány, modernitás" kutatócsoportjának konferenciájára, az ELTE BTK-ra; részletek az Ókorblog posztjában. A jövő hét második felében, ha még tart a kánikula (meg egyébként is... :) ) érdemes ellátogatni Tihanyba, ahol a Magyar Patrisztikai Társaság XII. országos konferenciáját látogathatjuk meg, melynek témája idén a "Férfi és nő a az ókori kereszténységben". Még lehet jelentkezni, minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők; meghívó itt, részletes program itt.

Lassan egy hete kezdődött, és szombaton végződött a X. Magyar Ókortudományi Konferencia, és én most jutok el ahhoz, hogy egy kis reflexiót, visszatekintést nyújtsak az eseményről. A konferencia témája "Szöveg és hagyomány" volt, és mindjárt felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egy diszciplina (jelen esetben a magyar ókortudomány) rendszeres seregszemléjének egy olyan tematikus címet adni, ami óhatatlanul lekorlátozza az egyéni témákat és címeket. (Ahogy a hírek szerint volt is olyan, aki azért nem jelentkezett előadással, mert úgy gondolta, nem tud most a témához illeszkedő előadással előrukkolni.) Talán célszerűbb lett volna a két évvel ezelőtti pécsi rendszert követni, ahol előzetesen különböző műhelycsoportok alakultak (pl. "Anatólia ókori története"), és ezek a csoportok maximális szabadságot kaptak valamilyen közös szekció-tematika kialakítására (vagy éppen nem éltek ezzel a lehetőséggel, ha nem kívántak).
Ebből adódott a másik - khm. - jellegzetessége a konferenciának, nevezetesen az egymáshoz kapcsolódó, esetleg egymásra reflektáló előadások igencsak szét voltak dobálva időben, és a különböző nagy szekciók között. Így történhetett, hogy az egyik délelőtt két újasszír előadás útán egy óasszír kereskedős téma következett (legalább valami kronológiai sorrend lehetett volna), majd "kínai és indiai szöveghagyományok mongol történeti művekben", vagy egy másik napi egyiptomos és koptos témák után szintén "koptos" és egyiptomi hellenisztikus témák egy másik nap másik szekciójában.
Érdekes volt továbbá, és ez nyilván a helyszínből is következett (Pázmány, bölcsészkar), hogy a résztvevők nagy része Pestről ingázott ki minden nap vonattal.; ez két további következménnyel járt:

• korán kellett kelni (az ilyen jellegű konferenciák egyik vonzó eleme egyébként az, hogy az otthoni hétköznapi rutinhoz képest belefér némi reggeli lazaság, ezzel szemben a magam részéről például rendszeresen 5.40-kor keltem, hogy a vonatot elérjem...)
  
• a minden konferencián szokásos, és gyakran még hasznosabb informális részek (beszélgetések, konzultációk, stb.) jórészt mindenféle közlekedési eszközökre koncentrálódott, mint helyszínre - ez sajátos "feelinget" adott a konferenciának.
  

Még pár apróság:

• remek volt az absztraktkötet, ugyanakkor jó lett volna feltüntetni a résztvevők affíliációját (egyetem, doktori iskola...), már csak azért is, mert örvendetesen több intézményből, hazai és külföldi doktori iskolákból érkeztek előadók;
  
• nem árt ilyenkor, ha minden szekcióban van készenlétben egy technikus, aki probléma esetén tudja buherálni a prezentációs eszközöket. Bár sok probléma nem volt, de az ördög nem alszik...
  

Mindent összevetve azonban hangulatos kis konferencia volt az "XMÓK"; folytatása következik, két év múlva az ELTE Ókortudományi Intézetének rendezésében, a "XIMÓK", azaz a XI. Magyar Ókortudományi Konferencia...