(Írta: Szvák Enikő)
Nos, mondjon bárki bármit, aki vette az időt, pénzt és fáradtságot, az élményekben gazdag napot tölthetett el múlt pénteken – 2012.05.04-én Budapesten a történelem tanszéki tanárokkal, diákokkal.
Bár a szervezés jól indult, Bruce Willis múzeumi filmforgatása rendesen „meglőtte” az előre eltervezett szombati napot, de aki kitartotta péntek mellett, az learathatta azt a bizonyos gyümölcsöt.
Pozitívumnak értékeltem magamban azt, hogy végre egyszer szervezőként elsőnek és nem utolsónak futottam be a vasútállomásra, remek ómen volt, hiszen az IC ”csak” kb. 10 percet késett Pest felé menet, ami manapság kiválónak értékelendő.
A tervezett idő előtt nem sokkal negyed 11 után már a Szépművészeti Múzeum bejárata előtt vettük fel újabb társunkat. Majd a büfében egy jó kávé/üdítő mellett egészen jó kis kerekasztal-beszélgetések indultak meg a korábbi kirándulások, múzeumi élmények kapcsán. A hangulat oldott volt, és erősen elmosódott tanár-diák-viszony.
Tizenegy után pár perccel megjött idegenvezetőnk, Dr. Liptay Éva, az egyiptológiai főosztályvezető asszony, aki a "Múmiák testközelben" kiállítás alatt vállalta dr. Indiana Jones szerepét.
Túlzások nélkül mondhatom, hogy a vele töltött másfél óra alatt az ember lánya vagy éppen fia bizony erős késztetést érzett, hogy pályát módosítson, és repülőre szállva elmenjen Kákosy professzor nyomdokain kutatni a jó öreg Egyiptomba.
Nem csak érdekességeket, új információkat, de ugyanakkor részletes, és pontos bemutatást kaptunk az ókori hitvilágról, művészetről, tudományokról. Minden egyes apró műtárgy nagyító alá került. Nem maradt ki semmi! Plusz nagyon is közérthető formában kaptuk az útmutatást a nézelődéshez, ami sajnos ma már ritkaság, sok esetben vagy szakzsargonban, vagy túl butított formában tálalják az információkat.
De miért is érdekes a Múmiák testközelben – Budapest Múmia Projekt?
Aki nem olyan egyiptomi kultúra-imádó, mint én, annak elárulom, hogy azért, mert ilyen részletes vizsgálatot eddig csak a British és Berlini Múzeumban végeztek eddig – legalábbis az európai kontinensen. Mondhatni szinte az összes Dr. Csont-féle módszert alkalmazták a múmiákon, pl. CT., mikrobiológiai, antropológiai, C14 vizsgálat, arcrekonstrukció.
Ez itt a reklám helye: a kiállítás 2012.07.01.-ig nyitva, még nem késő!!!
A következő uticél a Zelnik István Dél-kelet Ázsiai Múzeum volt, ahol a hátsó teraszon kellemes környezetben kis társaságunk egy kiváló tea erejéig kényelmes fotelekben és székeken pihentette tagjait. A kiszolgálás és az elfogyasztott kekszek, italok minőségére nem igazán lehetett panasz. Ha tehettem volna, nem nagyon mozdulok el onnan a nap hátralévő részében.
És akkor pár szóban emlékezzünk meg erről az állandó kiállításról is: maga nemében páratlan, mint korát, mint témáját tekintve, nem igazán van ezzel a földrajzi területtel foglalkozó nyilvános gyűjtemény kis hazánkban. Az sem elhanyagolható, már akit érdekel, hogy mi hány kiló – aranyban, ezüstben -, és mennyi az oda hordott eszmei érték magyar forintban. Igazából tetszett, és érdekfeszítőnek találtam, nem is ezzel volt itt a gond.
Hanem: egyrészt az idegenvezetőnk helyén akárki állhatott volna, nem tudtunk meg többet, mint amit egy átlag olvasott magyar megtud, kis túlzással persze.
Ráadásul, aki rászánja magát, hogy a kemény ezreseket kifizesse, készüljön fel, hogy igazából egy zsebkendőnk kívül semmit nem vihet be a kiállítótérbe. Szó szerint semmit! Kellemetlenül érintett bennünket, hogy a zsebünkben lévő kulcsokat, fémpénzeket és egyéb tárgyakat is ki kellett tenni a beléptető kapu sípolása miatt egy asztalra.
A vissza út előtt még volt idő végre a nap vége felé egy kis falatozásra a „Mekiben”, és kicsit elmélázni a nap eseményein. Hazafelé a vonat nem késett, csak kb. öt percet, ami péntek és ballagás lévén újabb nagy piros pont a nemzeti vasútnak.
Már vannak újabb ötletek és tervek a következő félévi kirándulásra, úgyhogy aki kedvet kapott, lehet „gyűjteni a garasokat” – Jókai: Kárpáthy Zoltán -, mert újra nekivágunk majd egy túrának – lásd: I. félév, Szeleta túra – vagy egy múzeum bebarangolásának.
Nos, mondjon bárki bármit, aki vette az időt, pénzt és fáradtságot, az élményekben gazdag napot tölthetett el múlt pénteken – 2012.05.04-én Budapesten a történelem tanszéki tanárokkal, diákokkal.
Bár a szervezés jól indult, Bruce Willis múzeumi filmforgatása rendesen „meglőtte” az előre eltervezett szombati napot, de aki kitartotta péntek mellett, az learathatta azt a bizonyos gyümölcsöt.
Pozitívumnak értékeltem magamban azt, hogy végre egyszer szervezőként elsőnek és nem utolsónak futottam be a vasútállomásra, remek ómen volt, hiszen az IC ”csak” kb. 10 percet késett Pest felé menet, ami manapság kiválónak értékelendő.
A tervezett idő előtt nem sokkal negyed 11 után már a Szépművészeti Múzeum bejárata előtt vettük fel újabb társunkat. Majd a büfében egy jó kávé/üdítő mellett egészen jó kis kerekasztal-beszélgetések indultak meg a korábbi kirándulások, múzeumi élmények kapcsán. A hangulat oldott volt, és erősen elmosódott tanár-diák-viszony.
Tizenegy után pár perccel megjött idegenvezetőnk, Dr. Liptay Éva, az egyiptológiai főosztályvezető asszony, aki a "Múmiák testközelben" kiállítás alatt vállalta dr. Indiana Jones szerepét.
Túlzások nélkül mondhatom, hogy a vele töltött másfél óra alatt az ember lánya vagy éppen fia bizony erős késztetést érzett, hogy pályát módosítson, és repülőre szállva elmenjen Kákosy professzor nyomdokain kutatni a jó öreg Egyiptomba.
Nem csak érdekességeket, új információkat, de ugyanakkor részletes, és pontos bemutatást kaptunk az ókori hitvilágról, művészetről, tudományokról. Minden egyes apró műtárgy nagyító alá került. Nem maradt ki semmi! Plusz nagyon is közérthető formában kaptuk az útmutatást a nézelődéshez, ami sajnos ma már ritkaság, sok esetben vagy szakzsargonban, vagy túl butított formában tálalják az információkat.
De miért is érdekes a Múmiák testközelben – Budapest Múmia Projekt?
Aki nem olyan egyiptomi kultúra-imádó, mint én, annak elárulom, hogy azért, mert ilyen részletes vizsgálatot eddig csak a British és Berlini Múzeumban végeztek eddig – legalábbis az európai kontinensen. Mondhatni szinte az összes Dr. Csont-féle módszert alkalmazták a múmiákon, pl. CT., mikrobiológiai, antropológiai, C14 vizsgálat, arcrekonstrukció.
Ez itt a reklám helye: a kiállítás 2012.07.01.-ig nyitva, még nem késő!!!
A következő uticél a Zelnik István Dél-kelet Ázsiai Múzeum volt, ahol a hátsó teraszon kellemes környezetben kis társaságunk egy kiváló tea erejéig kényelmes fotelekben és székeken pihentette tagjait. A kiszolgálás és az elfogyasztott kekszek, italok minőségére nem igazán lehetett panasz. Ha tehettem volna, nem nagyon mozdulok el onnan a nap hátralévő részében.
És akkor pár szóban emlékezzünk meg erről az állandó kiállításról is: maga nemében páratlan, mint korát, mint témáját tekintve, nem igazán van ezzel a földrajzi területtel foglalkozó nyilvános gyűjtemény kis hazánkban. Az sem elhanyagolható, már akit érdekel, hogy mi hány kiló – aranyban, ezüstben -, és mennyi az oda hordott eszmei érték magyar forintban. Igazából tetszett, és érdekfeszítőnek találtam, nem is ezzel volt itt a gond.
Hanem: egyrészt az idegenvezetőnk helyén akárki állhatott volna, nem tudtunk meg többet, mint amit egy átlag olvasott magyar megtud, kis túlzással persze.
Ráadásul, aki rászánja magát, hogy a kemény ezreseket kifizesse, készüljön fel, hogy igazából egy zsebkendőnk kívül semmit nem vihet be a kiállítótérbe. Szó szerint semmit! Kellemetlenül érintett bennünket, hogy a zsebünkben lévő kulcsokat, fémpénzeket és egyéb tárgyakat is ki kellett tenni a beléptető kapu sípolása miatt egy asztalra.
A vissza út előtt még volt idő végre a nap vége felé egy kis falatozásra a „Mekiben”, és kicsit elmélázni a nap eseményein. Hazafelé a vonat nem késett, csak kb. öt percet, ami péntek és ballagás lévén újabb nagy piros pont a nemzeti vasútnak.
Már vannak újabb ötletek és tervek a következő félévi kirándulásra, úgyhogy aki kedvet kapott, lehet „gyűjteni a garasokat” – Jókai: Kárpáthy Zoltán -, mert újra nekivágunk majd egy túrának – lásd: I. félév, Szeleta túra – vagy egy múzeum bebarangolásának.
