Lassan egy hete kezdődött, és szombaton végződött a X. Magyar Ókortudományi Konferencia, és én most jutok el ahhoz, hogy egy kis reflexiót, visszatekintést nyújtsak az eseményről. A konferencia témája "Szöveg és hagyomány" volt, és mindjárt felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egy diszciplina (jelen esetben a magyar ókortudomány) rendszeres seregszemléjének egy olyan tematikus címet adni, ami óhatatlanul lekorlátozza az egyéni témákat és címeket. (Ahogy a hírek szerint volt is olyan, aki azért nem jelentkezett előadással, mert úgy gondolta, nem tud most a témához illeszkedő előadással előrukkolni.) Talán célszerűbb lett volna a két évvel ezelőtti pécsi rendszert követni, ahol előzetesen különböző műhelycsoportok alakultak (pl. "Anatólia ókori története"), és ezek a csoportok maximális szabadságot kaptak valamilyen közös szekció-tematika kialakítására (vagy éppen nem éltek ezzel a lehetőséggel, ha nem kívántak).
Ebből adódott a másik - khm. - jellegzetessége a konferenciának, nevezetesen az egymáshoz kapcsolódó, esetleg egymásra reflektáló előadások igencsak szét voltak dobálva időben, és a különböző nagy szekciók között. Így történhetett, hogy az egyik délelőtt két újasszír előadás útán egy óasszír kereskedős téma következett (legalább valami kronológiai sorrend lehetett volna), majd "kínai és indiai szöveghagyományok mongol történeti művekben", vagy egy másik napi egyiptomos és koptos témák után szintén "koptos" és egyiptomi hellenisztikus témák egy másik nap másik szekciójában.
Érdekes volt továbbá, és ez nyilván a helyszínből is következett (Pázmány, bölcsészkar), hogy a résztvevők nagy része Pestről ingázott ki minden nap vonattal.; ez két további következménnyel járt:

• korán kellett kelni (az ilyen jellegű konferenciák egyik vonzó eleme egyébként az, hogy az otthoni hétköznapi rutinhoz képest belefér némi reggeli lazaság, ezzel szemben a magam részéről például rendszeresen 5.40-kor keltem, hogy a vonatot elérjem...)
  
• a minden konferencián szokásos, és gyakran még hasznosabb informális részek (beszélgetések, konzultációk, stb.) jórészt mindenféle közlekedési eszközökre koncentrálódott, mint helyszínre - ez sajátos "feelinget" adott a konferenciának.
  

Még pár apróság:

• remek volt az absztraktkötet, ugyanakkor jó lett volna feltüntetni a résztvevők affíliációját (egyetem, doktori iskola...), már csak azért is, mert örvendetesen több intézményből, hazai és külföldi doktori iskolákból érkeztek előadók;
  
• nem árt ilyenkor, ha minden szekcióban van készenlétben egy technikus, aki probléma esetén tudja buherálni a prezentációs eszközöket. Bár sok probléma nem volt, de az ördög nem alszik...
  

Mindent összevetve azonban hangulatos kis konferencia volt az "XMÓK"; folytatása következik, két év múlva az ELTE Ókortudományi Intézetének rendezésében, a "XIMÓK", azaz a XI. Magyar Ókortudományi Konferencia...

(Írta: Szvák Enikő)


A nyíregyházi történelem tanszék ebben a tanévben látványosan beaktivizálta magát, első félévben egy túra, pár hete egy pesti múzeumlátogatás, és most a sóstói skanzenvizit.
 De mielőtt elkezdeném élménybeszámolómat, egy felettébb érdekes okfejtés jutott eszembe már indulás előtt. A következő „gondolat bánt egemet”: miért is van az, hogy a magyarok nagy többségét nem is érdekli a népművészet, a néprajz és a saját kultúránk? Miért is nem tartjuk sokra? Persze rendezhetnek hagyományőrző napokat, népi fesztiválokat, és igen nagy tömeg gyűlik össze, de akkor sem tudja majd megkülönböztetni az átlag magyar pl. hogy mi a különbség az ól és a csűr között.
Én őszintén szólva ezért elég sokszor az oktatási rendszert is hibásának tartom, de ha ezen véleményemet elkezdeném fejtegetni, akkor már nem is kirándulásról, hanem oktatásügyi vitáról kellene szólnom.
Tehát visszatérve a kaptafához, egy átlag magyar ha hazai földön pihenni megy, akkor az azt jelenti, hogy vízközelben, wellness-központban, esetleg állatkertben gondolkodik. Bezzeg ha elmegyünk külföldre, akkor máris érdekesnek találjuk a dervistáncot, egy beduin vacsorát, akármit, amit az adott ország kínál. Mert az különleges, egzotikus, és hát folklór! 
Azt hiszem, ez eddig rendben is van, de akkor az itthoni folklórt miért is nézzük semmibe? Miért van az, hogy egy átlag magyar deák többet tud az egyiptomi vagy török szokásokról, mint a sajátjáról? Itthon is van ám olyan, hogy az ember lányának tátva marad a szája. Sarkos példaként hoznám a tojáspatkolást; hát könyörgöm, tessék nekem olyan embert mutatni, aki laikusként, aki végzett képzőművészként ilyet tud, mert akkor az illető a ritka fehér hollók egyike.
Ezen el kellene gondolkozni kérem szépen, és nem csak általános, közép-, de felsőoktatási szinteken is, és esetleg kivinni a diákot abba a skanzenbe, vagy falumúzeumba.
Itt egy remek ellenpélda, hogyan lehet becsábítani az érdeklődőket és tanárokat – pl. jelen esetben a blog tulajdonosát is – és új információkhoz juttatni.
Most hogy végre kiokvetlenkedtem magam, rátérek a kirándulásra, aminek a partizánakciós ötletét Dr. Fazekas Rózsa tanárnő alapozta meg és az idegenvezető szakirányos végzős hallgatók, a tanári kar nagy része, valamint pár érdeklődő jelenlegi egyéb vagy éppen még szakirány választás előtt álló hallgató is betársult.
A nagy érdeklődést betudhatjuk annak, hogy a főiskola 5 km-es körzetébe szerveztük, és csábító lehetőségként lebegett a szemünk előtt egy adag szabolcsi töltött káposzta, és jóféle rétes lehetősége. Ami, lássuk be, nem utolsó szempont, és bizony, személy szerint nekem ízlett is a zöldövezetben, falusi környezetben elfogyasztott egy tál étel. Csöndben megjegyzem, azért a magyar ember szívéhez a gyomrán át vezet az út, tehát már a varázsszó (kaja!) említése is felért egy kisebb sikeres offenzívával.
A látogatás fő célja, hogy a „Skanzenek” c. tárgyat felvett idegenvezetősök bemutassák tudásukat és skanzen épületeit, tárgyait, látványosságait, mintegy főpróbaként a munkahely előtt. Többen többféleképpen próbálkoztunk élni a lehetőséggel: vagy informatív előadást tartott valaki, vagy kérdésekkel bombázta a hallgatóságot, és igyekezett mozgatni őket – lásd én.
Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez a kirándulás is remekül sikerült, a hangulat oldott volt, jutott idő némi humorra és tanulásra is. Ha emlékezetem nem csal, akkor ötvöztünk valami olyat, hogy „játszva tanulás” és „tanulmányi kirándulás”.
Az időre sem lehetett panasz, a végén már sajnáltuk, hogy nem nyári öltözékben vágtunk neki, de hát ki gondolta. (Ennyit a modern időjárásjelentésről.)
Ha valaki egyszerű látogatóként kitéved, akkor sajnos ne várjon sokat; bár az épületek, tárgyak állaga remek, sajnos hiányoznak a magyarázó feliratok, táblák, és aki városi gyerek, az nagyon sok mindenről nem tudja, hogy mire való. Javaslom, vigyen magával egy kis összefoglaló művet, hogy ha saját magának vagy a gyereknek kérdése van, tudjon miben utána nézni és válaszolni. Remek megoldások erre a feladatra a „Hon és népismeret” általános iskolai könyvecskék.
( Van ilyen tárgy alsóban? Jesszus de vén vagyok, nekünk még nem volt, amit kellett, azt rajzból vagy történelemből tanultuk meg.)
Vagy ha nem akar magával cipelni pár oldalt, akkor érdeklődjön a történelem tanszéken; van-e éppen végzős idegenvezetős gárda, és csatlakozzon be egy ilyen péntek délutáni körtúrára, mert megéri. Ez volt itt a reklám helye, mert hát minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Hasznos kis alkalmazás a Classical Timeline nevű program, ami gyakorlatilag egy multimédiás online időszalagként funkcionál. A képernyő nagyobb felületén antik romrészletek láthatóak, míg alul egy időszalag van; különböző színű pontok jelzik az adott évszámhoz felvitt tartalmakat (filozófia, irodalom, eseménytörténet, stb.) A szalagon az egét görgetésével lehet mozogni. A még béta állapotban, de szép remények előtt álló alkalmazáson a legelső felvitt időpont jelen állás szerint Kr.e. 508 ("Athenean democracy"), a legutolsó Szt. Ágoston életrajzi adatai; nyilvánvalóan a szerkesztők további céljai a puszta kép és adattáron túl különböző oktatóanyagok közzététele. De amíg ez nem történik meg, addig is hasznos dolog az időszalagot bogarászni; ja, és persze jó lenne, ha nem csak a klasszikus antikvitásról lenne szó, de ne legyünk telhetetlenek.

Robbanásszerűen terjed az információmegosztásnak egy viszonylag új, webes környezetben használható műfaja: az infografika. A dolog lényege, hogy témánkat, mondanivalónkat, vagy csak amiről beszélni szeretnénk, valamilyen képszerű grafikus formában tesszük közzé. A dolog nyilvánvaló: amikor például az e-könyvek gazdasági összefüggéseiről beszél valaki, hosszú (és a web2 világában valljuk be, kezelhetetlen szövegfolyamat helyett egy első pillanatban áttekinthető táblázattal szemlélteti a mondanivalóját. 
Az infografikával eddig csak egy probléma volt egyszerű mezei halandó számára: az elkészítésük. A Dragonweben azonban nemrégiben olvasható volt néhány tipp, legalábbis néhány infografika-készítő webes alkalmazást illetően, és a magam részéről ennek hatására kicsit elszabadult a fantáziám: hogyan lehetne a műfajt az oktatásban felhasználni? Mi lenne, ha nyögvenyelős szemináriumi dolgozatok mellett - alternatívaként - megjelenne, hogy a hallgatók egy szeminárium alkalmával egy-egy infografikán dolgozzák fel az adott témát? Mondjuk Nagy Sándor hadjáratának anatóliai szakaszát? Hammurapi törvényeit? Eretnek gondolat? A módszertani háttér adott: különböző kutatások és háttérinformációk alapján kell az adatokat egy rendezett, logikus szál alaápján összefüggésbe helyezni, csak most nem szemináriumi dolgozatok lineáris szövegfolyamatai, hanem egy átlátható grafika által.
Most már vége a szorgalmi időszaknak, de jövőre esetleg majd meglátjuk... Vélemény?

Két programajánló a jövő hétre a Nyíregyházi Főiskolán, amíg én Piliscsabán vagyok az ókortudományi konferencián. Ófrancia pajzán széphistória a Színházi Műhely előadásában, ill. a Vizuális Kultúra Intézetének kiállítása. Részletek alant.

----------------------------------------------------------
A Nyíregyházi Főiskola Színházi Műhelye bemutatja:

Aucassin és Nicolette

ófrancia (pajzán) (szép)história

Szereplők:

Fekete Adrienn

Gávai Anita

Gnandt-Németh Renáta

Kiss Mihály

Moravszki Ákos

Moravszki Gyula

Palicz Eszter Alma

Petrovics Bence

Sokoray Katalin



Munkatárs:

Sokoray Katalin


Tóth Árpád műfordítása alapján írta és rendezte:

Karádi Zsolt

Az alkotók köszönetet mondanak a Móricz Zsigmond Színháznak



Előadás helyszíne: Nyíregyházi Főiskola 'B' épület Nagyelőadó

Időpontja: 2012. május 23. 1900 óra

Mindenkit szeretettel várunk!

A belépés ingyenes!

A tegnapi témához kapcsolódva, most reggel "akadt kezembe" a Pasthorizons honlapján egy interjú a JNES-béli tanulmány szerzőjével, Dr. John McGinnis-szel. Érdemes elolvasni, mégiscsak a primer forrásról van szó. 
Az interjú alatt is be van ágyazva az alant is látható videóbejátszás, szintén egy interjúval. Továbbra sem értem ugyanakkor az állítólagos új nyelvvel kapcsolatos másodlagos média-felhajtást. (Sokatmondó a Pasthorizons interjújának a címe: "Whisper from a forgotten language". "Whisper", azaz - szerintem itt: - "szóbeszéd, suttogás".) Amit továbbra sem értek, hogy hogyan lehet pusztán egy mégoly terebélyes női neveket tartalmazó lista (mert arról van szó) alapján egy vadonatúj nyelvet kimutatni. Mintha egy kurzus résztvevőinek listájából kiindulva "azonosítanánk" mondjuk a magyar nyelvet...
Közben, köszönettel Simon Zsoltnak, az "Agyagpap" blog egyik szerzőjének, hozzáfértem a JNES ominózus tanulmányának pdf-jéhez. Amint lesz időm, átböngészem. De előre leszögezem, nem fogok semmiféle vadonat- meg mindenféle nyelveket kimutatni; nekem bőven elég az, hogy releváns lehet-e a lista névanyaga esetleges urartui személynevek kimutatásával kapcsolatban; az urartui epigráfiai anyag jellegzetessége ugyanis, hogy pusztán három olyan személynév maradt fennt, amelyeket "közrendű" polgárok viseltek: egy bizonyos Gilurani, Išpilini és Batu. Kíváncsi vagyok, hogy a lista hozzá tesz-e valamit ehhez. ha igen, az legalább olyan szenzáció szerintem, mintha tényleg mindenféle vadonat nyelveket találtunk volna.

Meglehetősen szenzációhajhász infó lengi körül mostanában tematikus webmédia világát, miszerint Ziyarettepében eddig ismeretlen ókori keleti nyelvet fedeztek volna fel. A hírről beszámol az Archaeologie Online is, no meg a Múlt-kor.hu. Nos, ahogy lenni szokott, a helyzet nem ennyire egyértelmű, azaz a hírt nyugodtan besorolhatjuk a "nem osztogatnak, hanem fosztogatnak" kategóriába. Az Agyagpap-blog részletesen kivesézi, hogy mi is a helyzet, tessék pontosan informálódni. Magam most csak a következők miatt ragadok gyorsan billentyűzetet:
1. Az "új nyelv" ötlete egy személynevekből álló lista megtalálásán alapszik, amelyen kétségtelenül több nem asszír név szerepel. (Ziyarettepe, azaz Tušhan akkoriban - Kr.e. VIII. sz. - asszír tartományi központ.)
2. A listán szereplő nem asszír nevek esetében szóba jöhet például a hurri vagy urartui.
3. Előrebocsátom, a listát és a tanulmányt én még nem láttam, de ha a listán tényleg szerepelnek urartui (vagy annak tartható) nevek, az már önmagában is jelentős dolog, hiszen a teljes urartui epigráfiai anyagból csupán egy bizonyos "Išpilinit" ismerünk, aki "Batu fia" volt, ez pedig eléggé kevés.
Magyarán: lehet, hogy a ziyarettepei névlista tényleg jelentős; csak persze nem azért, amiért most körbekürtölik,

A Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei tagozatának programja; részletek és meghívó a vonal alatti kopipésztben.
-------------------------------------------------------------
Meghívó

A Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Tagozata által szervezett

Az olvasás jelene és jövője

című rendezvényre

Előadások:

Tóthné dr. Szűcs Éva főiskolai adjunktus: Mit olvasnak a középiskolások?

V. Kokovay Zsuzsanna könyvtárigazgató: Olvasási és könyvtárhasználati szokások változása a felsőoktatási könyvtárban - a Nyíregyházi Főiskola Központi Könyvtár és Szakirodalmi Információs Központ tapasztalatai

Szolnok Katalin könyvtáros: Meseterápia a gyakorlatban

Helye: Nyíregyházi Főiskola (Nyíregyháza, Sóstói u. 31/b.) A. épület 114. Díszterem
Ideje: 2012. május 16. (szerda) 15.00-tól

A fenti címmel szerveződik konferencia Örményországban, Jerevánban az ARMACAD ("Armenian Association for Academic Partnership and Support") nevű szervezet szervezésében. A konferencia október 5-7. között lesz, az itt is megtalálható "Call for papers" szerint június 15-ig fogadnak el jelentkezéseket a kaukázusi-kaszpi térséggel minden irányból (történelem, kultúra, nyelvészet, politika, antropológia, vallás, stb.) foglalkozó témákból.

(Köszönet az infóért Zsigmond Benedeknek.)

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár "A múltról mindenkinek" c. sorozata következő eseményének meghívója a vonal alatti kopipésztben. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők!
-------------------------------------------------------------------
A SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI LEVÉLTÁR
tisztelettel meghívja
2012. május 14-én 10 órára a levéltár kutatótermébe
a Múltról mindenkinek programsorozatában szervezett

NYÍREGYHÁZA VIZUÁLIS EMLÉKEI

című rendhagyó várostörténeti órára

Előadások:

Takács Tibor
(Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest)
Nyíregyháza az állambiztonság szemével


Bánszki Hajnalka – Vegera József
Nyíregyháza utcanévváltozásai és jelentősebb épületei
– új adatbázisunk a nyirkuvik.hu honlapon


Kamarakiállítás:
Szokatlan nézőpontokból – Nyíregyháza
állambiztonsági fényképeken


A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár és az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltára által szervezett kiállítás
2012. szeptember 20-ig tekinthető meg a Széchenyi u. 4. sz. alatt.